Érettségi van, people :D

Helóheló!
Tudom, hogy még alig kezdtem el ezt a blogolást és már be is fejeztem, de még van remény! Az a gond, hogy érettségizem. :C
Persze ez nem olyan nagy gond, mert mindjárt vége, aztán jöhet a nyár és a bulika. :D És a könyvek! Úgy tervezem, hogy elolvasok pár könyvecskét, és írok is nektek egy rövid kis véleményt mindről, szóval ne csüggedjetek! :D (Mintha lenne olvasóm.... *szomorú zongoraszó*)
Például, amit el szeretnék olvasni, az a Csillagainkban a hiba. Meg porosodik a polcomon még pár könyv, amiket eddig nem sikerült magamévá tennem, szóval lesz itt meló. ;)
Addig meg még gyorsan megtanulom a sok hülyeséget, amit 4 évig puskáztam. Muhaha. :3
Azért majd még később ideszerkesztem, milyen lett az érettségi. :D Na persze csak akkor, ha nem lesz túl gyalázat! Azért én sem égetem ám magamat itt mindenki előtt. (Ez megint úgy hangzott, mintha valaki olvasna. :C Forever alone!)
Szóval a lényeg: Nem haltam meg, lesz még kritika, addig pedig nézzétek EZT a cukifiút!
Áldásom!

Pizzamaffia

Pizzamaffia

Khalid Boudou All in című könyve reményeket ébresztett bennem. Egy sikeres, szimpatikus modern művész? Hát, gondoltam, nem ragadok le ennél az egy könyvnél, nézzük, milyen az író Magyarországon elsőként megjelent műve, a Pizzamaffia.
A könyv egy 16 éves arab bevándorló fiúról szól, aki az apja pizzériájában segédkezik. Itt dolgozik Faris bácsi, a nagybátyja is, aki egy vita miatt felmond és új pizzériát nyit a város egy másik részén.

Egyik első észrevételem a könyvről az volt, hogy a szereplők tulajdonságaikban szinte teljesen ugyanazok, mint az All inben. Aki ott Melle, az itt Brahim, és aki ott Walter, itt Faris bácsi. Ez már így az elején egy kicsit aggasztott, elvégre egy írónak - úgy gondolom - képesnek kellene lennie arra, hogy különböző karaktereket találjon ki.

A másik korai észrevételem, hogy ez a könyv egy egyszerű forgatókönyv. Már most rá van szabva a
filmes effektekre, ami így olvasva szerintem túlságosan tördeltnek hatott. Ezt úgy értem, hogy se a cselekmény, se a helyszínek, sem pedig a karakterek nincsenek részletesen leírva, csak ugrálunk eseményről eseményre. (De úgy tűnik, bevált, mert a Pizzamaffia című filmet 2011-ben ki is adták. Viszont szegényke IMDb-n csak 4.8/10-et kapott.)
A könyv egy prológussal kezdődik, ahol belevágunk az egyetlen kifejtett akciójelenetbe. Már itt feltűnik, hogy Brahim valami különös oknál fogva néha arab felkiáltásokat tesz, mint például arwiena!, wallah!. Kérdés: Minek? Azóta se jöttem rá, mit jelentenek ezek, de oldalanként legalább négyet-ötöt lehet találni belőlük. Valamivel ki kellett toldani az üres lapokat, wallah?
A prológus után visszajutunk a jelenbe, ahol még minden rendben van, és megismerhetjük a szereplőket, akikről egy olyan egy-két mondatos leírást kapunk is, és a helyet, amiről szintén nem többet.
A cselekmény kiszámítható. Faris bácsi elmegy, megindul a háború, Brahim becsavarodik tőle, elhanyagolja a barátnőjét, nem jár be a suliba, csak a pizzaháborúnak él. És így nagyjából ennyi is a történet. De a vége a kedvencem; a végkifejletet, a megoldást, a megnyugvást a szívünknek egy egy oldalas MSN beszélgetésben találjuk meg, csak úgy mellékesen, epilógusként. Hát akkor mégis mi volt a lényeg? Mi volt a tanulság?
Számomra rengeteg minden hiányzott a műből. Eleje még csak-csak, de vége nem igazán volt, nem mintha kedvem lett volna akár egy oldallal többet is olvasni belőle.
Azért, hogy valami pozitívat is mondjak, Brahim lejtmenetét még úgy is jól érzékeltem, hogy alig volt leírás. A fiú számomra egész szimpatikus volt, és az a bizonyos egy darab leírt akciójelenet is tűrhető. Még az is lehet, hogy csak nekem voltak túl magasak az elvárásaim az All in után. Mindenesetre összesítésben egy olyan 6.1/10-et adok rá.

Simon Ágnes

All in

All in - A póker nem játék

Már előre leszögezhetjük, hogy ez egy egészen jó könyv volt. De ne itt kezdjük... A szerző Khalid Boudou, marokkói származású, de Hollandiában élő lassan negyvenes férfi. Több könyvet is írt, de magyar fordításban csak kettő jelent még meg. Másik magyarra lefordított könyvéről, a "Pizzamaffiáról" már születtek pozitív hangú kritikák, így hát látatlanba is merem Nektek ajánlani. Az All in-ről a Metropolban olvashattatok egyetlen egyszer, más nemigen terjeng róla a nagyvilágban. Országunkban 2011-ben adták ki, Horváth Viktor fordításában.

A történetet a fiatal holland srác írja, akinek a legnagyobb izgalom az életében a számítógépe. Ez önmagában egy nagyon elcsépelt téma, de még ezt is egész szimpatikus, stílusos és humoros módon alkotta meg a szerző. A fiúnak - akinek a neve Melle, ami így magyarul elég hülyén hat - kissé bohém szülei elutaznak Magyarországra. (Igen, utánanéztem, az eredeti holland kiadásban is Magyarországra jönnek a szülők! Már csak ezért is meg kell vennünk :D) A srácot a nagybátyjára, Walter bácsira bízzák, a pocakos, kissé alkoholista, fickós ex-katonára, aki bejárta már a Földet és kipróbált már mindent, amiről Melle még csak álmodni se tudott. Hát, most már nem csak hogy álmodni képes lesz a nagyvilági életről, hanem egyből bele is csöppen... Hogyan? Walter nagybácsi véletlen kiszimatolja, hogy unokaöccse az internet világában egy egész jó pókerjátékos. Természetesen bekövetkezik az, amitől minden szülő félhet; fiuk letér az alvilágba, a szerencsejátékosok és a szerencsétlen játékosok kegyetlen birodalmába. Illegális és hírhedtebb, szolidabb versenyek sorozatával Melle és nagybátyja hatalmas vagyonra tesz szert, mondhatni, a "kezdők szerencséjével". Luxusszállók, luxus ételek, italok, nők, minden kijut a párosnak, míg egyszer csak meg nem indul a pechsorozat...

A könyv itt kezdődik, a szakadék közepén, lefele zuhanva:

"Walter, a nagybátyám eltűnt. Simán, egyszer csak eltűnt. Akkora, mint egy bölény, hasas, mint egy hordó, és mégis: mintha levegővé vált volna.
Kábultan járkáltam fel-alá, ropogtattam az ujjaimat, szakadásig reszeltem a körmömet az övemen. Mindezt az éjszaka kellős közepén, egy sötét utcán, az ömlő esőben, két feszült, karót nyelt kínai előtt."
A luxusszállókból kocsiban alvás, idős emberek, kisebb póker-klubok és boltok kirablásához süllyedünk, egyre lejjebb és lejjebb a fertőben. Melle a semmiből is pénzt csinál, majd a pénzből semmit egy ördögi körben. Szülei lassan hazaérnek, amitől csak még nagyobb a nyomás, Walter bácsi meg még mindig nincs meg...

A könyv írásmódja nagyon modern, tele csúnya szavakkal és hatalmas poénokkal. Engem kicsit zavart, hogy szinte semmilyen tájleírás nem volt a könyvben, de ezt betudhatjuk annak, hogy a 17 éves srác írja a szöveget, ő meg csak nem fog áradozni a "karmazsin-illatról a gyönyörű, félhomályos hetvenes-évekbeli bútorokkal felöltöztetett bordó falú kis szobában"... Így hát elfogadható az egyszerűbb írásmód is. Problémám még a könyv végével volt, a csattanóval. Nagyon kreatív és érdekes csattanója van, de szerintem ez így nem egy könyvbe illik... A könyvben le kell írni, hogy mi hogyan történik, itt pedig az író levágja a történetet, tesz egy amolyan "utalást", és akkor most döntsd el, hogy végül is mi történt. Nem tudom érthetőbben leírni, mert azzal lelőném a poént, de olvassátok el, és megértitek.

Az All in-t ajánlanám fiatal lányoknak is, de inkább fiúknak, és modernebb idősebbeknek, akiket nem rázkódtat meg egy pár csúnya szó. Pontozása végül 9.7/10

Simon Ágnes

Éjsötét árnyék

 Éjsötét árnyék - Angelique hagyatéka

A hetvenes évek kultikus szappanoperájában, a Dark Shadowsban szerepelt egy bizonyos Angelique nevű lányka, akit Lara Parker játszott. 1998-ban aztán ugyanez a nő kiadta könyvét a sorozat alapján, ugyanezzel a címmel, majd 2006-ban a következő részét. Magyarországra ez természetesen csak később jutott el, a nagyszerű és valószínűleg okkal agyonkritizált Tim Burton - Éjsötét árnyék film hatására. (Amit Lara Parker könyve alapján készítettek, de valahogy nagyon nem hajaz arra...) A trailer alapján én sem fogom megnézni soha ezt a remekművet. A könyvet Bartók Imre fordította. Hát én azért találtam benne hibákat, nem is egyet, de tévedni emberi dolog, és nem olyan durva, mint a szürke ötven árnyalatában, szóval nem érdekes. A könyv leírása szerintem nem igazán tükrözi ennek a résznek a történetét, de erre is magyarázatot kaptam; Lara Parkert azzal a feladattal bízták meg, hogy elmesélje Angelique gyermekkorát, és ezt sikeresen véghez is vitte, csak a leírásban valahogy egyáltalán nem éreztetik. Amit ott olvashatunk, a könyv utolsó tizedére vonatkozik csak. Műfaja thriller és fantasy, talán egy kis horror is bujkál benne szerintem. Annak ellenére, hogy nem szeretem sem az ijesztgetést, sem a fantasy regényeket, nekem nagyon tetszett a könyv.
A történet ott kezdődik, hogy a kétszáz évig tartó szörnyű átok után Barnabas végre újra emberként megtalálja régi szerelme naplóját, amit gondosan elolvas, és így ismerkedhetünk meg Angelique szörnyű gyermekkorával. Kisgyermekkorában anyjával élt egy kis tengerparti házban, egészen addig, amíg apja el nem vitte és ki nem használta őt. Istennőként kezelték egy bezárt toronyban, semmi gyermeki dolgot nem csinálhatott, így hát megtalálván egy nagy és izgalmas könyvet, kitanulta belőle a varázslást.Nekem speciel ez volt a kedvenc részem, de más kritikákban azt láttam, hogy ők csak azt várták, hogy Barnabas a képbe kerüljön... Hát én ezt nem értem. Engem teljesen elkápráztattak az afrikai szertartások, és persze a sok vér (amit normális esetben nem találnék érdekesnek, de ez kivételes eset). Angelique-nek ijesztő gyermekkora volt, és így természetesen érthető, hogy miért lett olyan, amilyen. (Egyébként én megértem, hogy a lány bosszút esküdött Barnabas ellen, így teljesen szimpatizálok vele) Nekem nagyon tetszett, hogy a könyv egyik szereplője sem tökéletes, senkit se fényeznek vagy éppen mocskolnak túl, így az olvasó maga döntheti el, hogy kinek az oldalára áll. Szépek voltak még a képek, ahogy a kislány szemszögéből megfigyelhettük a rabszolgákat, a nagy és ijesztő házat és a szertartásokat. A könyv vége felé olvashatunk egy romantikusabb részt, aztán a bosszút, és így nagyjából ennyi is. Meghal mindenki, sálálá. Szerintem a kritikámon is látszik, hogy a vége egy kicsit be van sűrítve, mintha Lara Parker csak az elejét dolgozta volna ki szépen, aztán látta, hogy elfogynak a lapok, és akkor gyorsan ledarálta az akciót. De mint mondtam, nekem az eleje is nagyon tetszett, így hát nem szólok be erre.
Legfőképp 15-20 éves korig ajánlanám, inkább lányoknak, de bárki olvashatja szerintem, mert nem egy rossz könyv (végre). 9.1/10

Simon Ágnes

A szürke ötven árnyalata

A szürke ötven árnyalata

(első 250 oldal...) 

Hallottam egy könyvről, sokan állították róla, hogy nagyon érdekes és jó regény. A metrók üvegén csak ez látható. Megfilmesítésére több hollywoodi ajánlat érkezett, kiadásáért pedig versengenek a kiadók. Az E. L. James által megírt sorozat első része, azaz A szürke ötven árnyalta meglepően hosszú ideig vezette a New York Times és a Barnes and Noble bestseller listáját. A könyv egy esetlen egyetemista lányról szól, ami így már kezdetnek nagyon elcsépelt. Annyi, de annyi film és könyv szól már a szerencsétlen lányról, aki mindig megbotlik, és se az élete, se ő maga nem tökéletes. Aztán betoppan az eszményített "sexyfiú", aki elsöpör mindent, és egy véletlen folytán a férfinak pont az esetlen, szürke lányka tetszik meg, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak. - Gondolná az ember. Na de itt jön a csavar, hogy azért mégis legyen mivel felkerülni a bestseller listákra. Egy véletlen folytán Anastasia Steele-nek kell meginterjúvolnia a milliárdos, sikeres és észveszejtően jóképű Christian Grey-t. A lánynak cseppet sincs ínyére a dolog, elvégre a héten vizsgázik, de barátnője/lakótársa kedvéért belemegy a dologba. Christian irányításmániás, kissé mogorva, de illedelmes és vonzó. Itt jön az első gond a regénnyel szerintem. Először találkoznak, de Ana a férfi minden érintésébe belebizsereg, sőt felnyög. Persze ez elképzelhető, de így szerintem túl hamar elkezdődik a cselekmény. Én még húztam volna az olvasót, de nem én írtam, nem ront rajta sokat. Újból összefutnak, majd eljutnak addig, hogy a pár Grey házában van, és akkor kezdődik a fondorlat. A házban egy külön szobát állítottak fel "olyan" célokra. Értem ezalatt, hogy egy vörös szoba egy nagy franciaággyal, mellettük szekrények és egy szófa. Ez mind szép és jó, ámde a szobát ezenkívül még bilincsek, ostorok, és egyéb szexuális kellékek díszítik. Mr. Grey egy szerződést ajánl Anának, ami nagyjából annyit tesz, hogy a lányt szexrabszolgájává tenné annak beleegyezésével. Ennyit a romantikáról.
Rengeteg véleményt olvastam és hallottam. Egyesek szerint a könyv egy nagy adag szenny, egy sodomai, újvilági szexregény, mások szerint a hatalom elnyomása a rejtett üzenet. Van, akinek egyszerűen csak tetszik, és van, aki simán beleunt. Egy dologban viszont mindenki egyet ért: a fordítás katasztrofális. A csöppet sem szimpatikus, arrogáns Tótisz András kapta a "megtiszteltetést", hogy lefordítsa a könyvet, aztán sorra követte el a hibáit és félrefordításait. A Kings of Leon nevű ismert (én nem ismerem, de ha fordító lennék, azért utánanéznék) zenekar nevét ő szépen átfordította Oroszlánkirályra, amitől a jelenet elvesztette az összes létező értelmét. Ez csak egy szerencsétlen példa volt, és azóta rengeteg vicces kép terjeng Tótiszról, mint pl. EZ és ITT még pár. Bezavart még a magyar fordításnál a gondolatjelek helytelen használata. Vannak részek, ahol már nem is tudom, hol beszél az illető és hol csak gondolkodik. Persze némi akadozás és logikus gondolkozás után rá lehet jönni, hogy "ide nem kellett volna gondolatjel, ide pedig igen", de akkor is zavaró.
Szóval a cselekmény mendegél tovább, eljutunk oda, hogy Ana beleegyezik a szerződésbe, azaz ő lesz Grey alárendeltje, szexrabszolgája, alattvalója, kiszolgáltatottja, stb. És én itt leraktam a könyvet. Most jöjjön a személyes véleményem erről az igen tanulságos könyvről.
(Tanulság: Ne vegyél úgy könyvet, hogy nem ismered a sztorit!)
Adott egy szűz lány, akinek megtetszik egy férfi. Ha kiderül róla, hogy aberrált, és nem képes egy normális kapcsolatra, elfogadja a degenerált feltételeit? Hát 99%-ban nem. És ha el is fogadja, minek írnak ilyen silány sztoriról könyvet? És hogy ha ilyen silány sztoriról írnak könyvet, miért nem írják meg érdekesebbre, különösebbre? (A könyv írói stílusa nekem például tetszik, fiatalos, korszerű, és annyira nem unalmas a regény, csak a folyamatos szexjelenetek annyira belassítják, hogy aki nem ezért vette meg a könyvet, automatikusan lerakja.) Az első kb. 250 oldalon (amit én elolvastam) már le lehetett szűrni, hogy ez egy nimfomán Twilight. Hét szexjelenetet olvastam, és még körülbelül 300 oldal hátravolt. Ana elfogadta az Alárendeltséget, és innen kezdve (én ugyan nem olvastam tovább, nincs gusztusom hozzá) gondolom a történet annyiból fog állni, hogy a pár b@szik. (Bocsánat, erre nincs szebb szó.) Én nem fogom ezzel szennyezni a tudatom tovább.
Szóval a könyvet ajánlom kiéhezett 18-35 éves nőcskéknek, vagy fiatal fiúknak, akik sok szexet akarnak olvasni. A könyv értékelése: 4.3/10

Simon Ágnes