Szerelmünk lapjai

 

 Szerelmünk lapjai

Újból írok, mert sikerült megint kifognom egy szar & olvashatatlan könyvet. A legfájóbb az egészben, hogy a szerintem nagyon aranyos, jó, megható és elgondolkodtató romantikus film után olvastam, és bár ne írták volna ilyen módon le. Ez a film a Szerelmünk lapjai.

 Hát hol is kezdjem. A könyvet Nicholas Sparks írta, és Nagy Ágnes Karolina fordította. Bár ne tették volna... A film szerkezete nagyjából úgy néz ki, hogy teljesen érthetően megmutatja először, ahogy idős korukban a szerelmesek élnek, majd a bácsi elmesélése alapján szép sorban rájöhetünk mindenre. Először is elmeséli, hogy ismerkedtek meg, hogy szerettek egymásba, hogy veszítették el egymást, hogy találtak újra egymásra, és hogy kerültek ide, minden tök tiszta. A film végén újabb 5-10 percet szánnak az idősebb korukra, majd a romantikus "happy endet" a haláluk idézi elő, azaz annyi a vége, hogy egymás karjaiban távoznak el. Aranyos romantikus történet, nem? (Ajánlom a filmet annak, aki nem látta volna...) De beszéljünk a könyvről. Ugyanott kezdi a dolgokat, mint a film, csak kevesebb magyarázattal. A filmben az idősek otthonában lévő ápolók azzal nyugtatják a beteg síró asszonyt, hogy "itt jön az úr, aki minden nap felolvas önnek." - magyarán kiderül, hogy a bácsi minden nap olvas a néninek. Ez a könyvben úgy van leírva, hogy a bácsi csak úgy bemegy a szobába, leül a nénihez, azt' olvas. A film a történetet úgy kezdi, hogy mindketten fiatalok, 15 és 17 évesek. Megismerkednek és egymásba szeretnek, ennek a története a filmben olyan 30 perc lehet (rég láttam), de a film 1/3-át biztosan kiteszi. A könyv a történetet 29 és 31 éves korukban kezdi, amikor a nőnek - azaz Allie-nek - már egy másik férfi a vőlegénye. Allie és Noah romantikus megismerkedésének és (majdnem) idilli szerelmi történetének leírása kettő bekezdésben kifúl. Nagyjából 15 sor, amit ennek szentel, és ez úgy néz ki, hogy "ettek, ittak, táncoltak, horgásztak és elvesztették a szüzességüket." - körülbelül. (Az "elvesztették a szüzességüket" szó szerinti idézés, tényleg ezt írja a könyv. Egy romantikus történetben talán egy picikét jobb megfogalmazást is kereshettek volna, na se'gáz.) Már itt kiakadtam, hogy mégis miért van ez így, de olvastam tovább, mit sem sejtve a többi dologról. A folyamatos szóismétlések egyszerűen olvashatatlanná teszik a könyvet; pl. egy átlagos hosszúságú mondatban volt, hogy HÁROMSZOR szerepelt az "Allie" név. De ez csak a kisebbik gond, ez fordítási hiba, Nicholas biztos nem tehet róla. A történet nagyon gyorsan pergett, egy helyszínt sem ír le rendesen, és amit leír, azt olyan nyáladzással és felszínes, agyoncicomázott túlzással írja, hogy a mondat felénél elhányod magad. A történet megy tovább, azzal nincsen gond, majd jön egy szexjelenet. Ember. Na várjatok, ehhez fel kell készülnöm! Tehát úgy kezdődik az egész, hogy nagyon kívánják egymást, de még vagy 3 oldalon keresztül húzza az olvasók agyát, hogy így megkeményedik a mellbimbója és úgy felforrósodik az ágyéka ezek láttán... (Pornóregényt olvasok, vagy mi a franc?) Megtörténik, aminek meg kell történnie, és mindezt 2 és fél oldalban írja le. A történet szempontjából ez egyáltalán nem érdekes, és a 2 bekezdésben leírt történetindító megismerkedésnél azért talán fikarcnyit lényegtelenebb szerintem. Majd az elhúzott, eltúlzott, amőbáira részletezett szexjelenetet azzal folytatja, hogy még egyszer szeretkeztek, ettek, majd még egyszer egymásba bújtak, aludtak, majd újból eggyé váltak, és még egészen addig, amíg teljesen el nem fáradtak. (körülbelül...) Ehhez most hozzátenném, hogy a lány azelőtt 14 évvel volt egyetlenegyszer férfival, szóval nem igazán lehetett edzésben. Na pillanat, ki kell keresnem ezt a részt, mert haláli. "Amikor eggyé forrtak, Allie felkiáltott..." < Felkiáltott?! Felnyögött, felsóhajtott, felsikított, bármi. De felkiáltott? Jó, hogy nem felordított. xD "Noah mozgása végigbizsergette Allie testét, eljuttatta a csúcspontra." < Ez igen lényeges a történet szempontjából, nem igaz? És hogy írhat le ilyet egy romantikus történetben, hogy "eljuttatta a csúcspontra"? Allie elérte gyönyöreinek legfelsőbb szintjeit, vagy mittudomén. Eljuttatta a csúcspontra. Okés. "De abban a pillanatban, ahogy ez véget ért, újra vágy kerítette őket hatalmába, és egyik szeretkezés követte a másikat. Mire az eső elállt és a nap lement, Allie teste kimerült, de a kettejük között lévő csodálatos érzés nem szűnt meg. Egymás karjában töltötték a napot, szeretkeztek, majd együtt nézték a fahasábok körül táncoló lángokat. Noah néha idézett valamelyik kedvenc verséből, Allie mellette feküdt, csukott szemmel hallgatta, és szinte érezte a szavakat. Utána újból egymáséi lettek." Ez lett abból, hogy az elején azt írta a legelső aktusukról, hogy "elvesztették a szüzességüket." Pedig az azért kicsit fontosabb volt... Na mindegy. Szóval húz itt mindent össze-vissza, aztán a csaj elmegy (nem úgy, kis perverz), és itt vége a bácsi elmesélésének. A történet végét a levelekből tudjuk meg, amiket a bácsi nosztalgiázásból olvasgat el. Allie Noah-t választja, minden tök happy. A végén a könyvnek - amikor a filmben az a rész jön, hogy este a bácsi átmegy a feleségéhez, átöleli, megcsókolja és együtt átkerülnek a túlvilágra - azt írják: (Noah átszökött a Alliehez, együtt fekszenek a sötét szobában) "Hiszen ebben a pillanatban a világ csupa csoda: érzem, ahogy ujjai ingem gombjait keresik, és lassan, nagyon lassan elkezdik egyenként kigombolni őket." - VÉGE. Most mi van? Szóval az idősek otthonában, betegen, 70-80-90 valamennyi évesen... elkezdik egymást vetkőztetni?

Egy igen értelmes és megható befejezése egy jó könyvnek. Csak el ne kelljen olvasnom még egyszer... Pontozás: 4.6/10

Simon Ágnes

Szent Johanna Gimi

A Szent Johanna Gimi - Kezdet

A könyv 2010-ben jelent meg a Ciceró Könyvstúdió közreműködésével. Leiner Laura, az - állítólagosan - nagyon tehetséges, fiatal írónő alkotta. A hirdetés szerint:

"Egy sorozat a való életről [Ha egy 2001-es 12 évesekről szóló sztereotípiákból felépülő sorozatról van szó]

Egy sorozat, amely itt és most játszódik [Max 2001-ben, és egy távoli, leegyszerűsített univerzumban]

Egy gimi, ahová mindenki szívesen járna [Hát végül is lehet, ha elnézzük, hogy durvábban kell tanulni, mint bárhol máshol...]

Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások [Hál' Istennek közük nincs hozzám]

A történet rólad is szól!" [Ennél kevésbé nem is szólhatna rólam...]

Ez a leírás pontosan azt sugallja, hogy az írónő úgy próbálta leírni a művet, hogy az a mi életünkbe tökéletesen beleilljen, és az olvasó szépen beleélje magát a megalkotott világba. Sajnos az írás stílusa nálam már önmagában kizárta ezt a lehetőséget. Leiner Laura a naplószerű leírást választotta, ami szerintem (saját vélemény, nem kell rá hallgatni) teljesen rossz. Az így írt könyvek 90%-a nálam elbukik. (Természetesen kivétel az örök kedvenc A macskát visszafelé simogatják című könyv...) Egyszerűen erőltetett, ha egy 14 éves lány ilyeneket ír a naplójába, idézem:

"- Nem hívtam meg senkit - tárta szét a karját Kinga. Virággal egy pillanatra összenéztünk, majd vadul bólogatni kezdtünk. - Tudod - húzta meg a copfját Kinga -, nekem nem igazán kell tömeg ahhoz, hogy nyerjek."

Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de az én naplómban ehhez még csak közelítő dolgok sincsenek. De ezt figyelmen kívül hagyva térjünk át a többi dologra, ami miatt lepontoznám rendesen a könyvet. Az összes gyerek (akik közül van, aki egy 9 éves szintjén van, és van, aki egy 21 éves kocka agyával gondolkozik, "mindig, minden körülmények között") sztereotípákból áll, és semmi másból. Ezen egyszerű és primitív tulajdonságaikat az első 5 oldalon megtudjuk, ahol Renáta (a főszereplő) osztálytársainak egy közösségi oldalra kirakott adatait olvashatjuk. Leiner Laura szerint (e könyv alapján) a 14 évesek primitívek és butuskák. Sorolom:

Virág, Reni legjobb barátnője egy nagyon buta lány. Ő 14 évesekhez méltóan egy jó hír hallatán visongani és ugrálni kezd, az általános alsó tagozatos műveltségi kérdésekre nem tudja a választ, és ha gúnyolódnak rajta, nem veszi észre. Őt csak a rajzolás és Pete Wentz érdekli. CSAK.

Arnold, Reni legjobb fiúbarátja a nyolc általános után gondolkozik úgy, mint egy 30 éves filozófus, és annyira okos, hogy NEM KÉPES tévedni.

Gábor egy fiú, aki a fél év alatt kettőször szólalt meg. Semmit nem tudtunk meg róla.

Jacques egy francia diák, aki alig tud magyarul, és semmi más nem érdekli, csak és kizárólag Franciaország. (Legalábbis az első oldalakra kirakott adatlaprészletek alapján) Ő a fél év magyar suliba járás alatt ugyanannyira nem tanult meg magyarul, mint addig.

Kinga egy nagyon fura lány. CSAK és KIZÁRÓLAG magáról tud beszélni, és arról, hogy ő mennyire sztár, és hogy mennyire menő. És mennyire okos és sikeres. Jó tulajdonsága nincsen, barátai és ismerősei viszont annál inkább. (Ez melyik bolygón játszódik??)

Ricsi a menő gördeszkás, aki szereti a csínytevéseket, és minden áldott nap eljátssza ugyanazt a beszélgetést Renivel (miszerint ő nem tud semmiről), ami a könyv végén már komolyan elképesztően unalmas.

Robi egy kocka, és a könyv felénél kellett visszalapoznom előre, hogy megbizonyosodjam róla, hogy tényleg van ilyen szereplő. Őt csak a kockulás és a WOW érdekli. (Mert egy átlag tinit mindig csak EGY téma érdekel, semmi más, és ez ezalatt a fél év alatt sem változik, amíg a könyv tart. Igaz, írónő?)

Zsolt szintén csínytevő srác, szeret tv-zni, és folyton csak zabál. (Mert ugye egy átlag tini csak egy cselekvéssorból áll - Zsolti eszik.)

Andris egy másik kocka, akit a könyv felénél már teljesen elfelejtünk.

Dávid egy olyan srác, aki egyfolytában headseten lóg, minden kábelhez és szájber-dologhoz tökéletesen ért, egyszóval egy multikocka. Limóval jár suliba, és a mellette ülő apjával headseten keresztül kommunikál. (Reális.)

Cortez (amúgy Ádám) az álompasi, aki már 15 éves, helyes, menő, laza, van egy csomó barátja kilencedik első félévében, nem túl hülye, és furcsamód még kedves és segítőkész is. (Utoljára kérdezem: MELYIK BOLYGÓÓ????? Mert már komolyan érdekel...)

Na és ez volt az osztálynévsor, meg persze Rentai Renáta, a főszereplőlány. Szerinte ha tud valamit, az ultraciki, és ha nem tud valamit... hát, az is. Eleve féltem a könyvtől, mert sejtettem, hogy nem lesz nagy durranás számomra. Ha azt nézem, hogy a célközönség a 11-14 évesen voltak, úgy annyira nem gáz, de azért még kritizálom tovább.

Ami még zavaró volt, hogy voltak dolgok, amiket egyszerűen nem írt le az írónő, hanem a végére egy ilyen pontozólistába beírta puszta tényként. (Pl.: Rendelt pizza: 5/1 - pocsék volt.) Erről a pizzáról a fejezetben még csak szó sem volt. Egy könyvnek nem az lenne a lényege, hogy mondatokba (és irodalmi nyelvbe) öltöztetve olvassuk? Már az elején odadobja az infókat a szereplőkről, amikre a könyv olvasása közben kéne rájönnünk. Nem a tények lennének a lényegesek, hogy pizzát ettem, meg hogy Arnold szereti a Kvízpartot, hanem az olvasás és a beleélés. Őszintén, beleélnéd magad abba, hogy "Megettem egy pizzát, pocsék volt. Kimentem sétálni, mert jó az idő. Visszajöttem. Anyámék ......." Na várj!! Még nem írtam Reni szüleiről. Reni szülei a tinédzsernevelő szakkönyveken élnek. A szájukat nem hagyja el saját mondat, csak amit olvastak. Amit Reni mond, egyből felkeresik egy szakkönyvben, és felolvassák a megoldást. Ismétlem: melyik bolygón történik ez?

Most jöjjön az a rész, hogy "itt és most játszódik". Nem tudom, Leiner írónő mennyire nézett szét a világban, de manapság a lányok 12 évesen vesztik el a szüzességüket, 13 éves koruktól alkohol, cigi és partyfüggők. De ha ennyire nem retardáltak, akkor legalább lázadnak egy picit. (Esetleg egy visszaszólással) Reni ehhez képest egy angyal. A szüleinek nem tudom, hogy jutott eszébe szakkönyvekhez fordulni, mert a lányka még nem tett semmi rosszat élete folyamán. (Bár a múltjáról nem volt nagyon szó, csak hogy nem voltak barátai.) A könyv legvégéig nincs szó még csak egy szájra pusziról se. Senki nem beszél bulikról vagy valami durvább dologról. Ez mind szép és jó, de ha mondjuk felnézek a Facebookra, egyből röpködnek a "dejooh wolt a tegnapi bulih csajsziik" - írja a 12 éves átlag lány. Így elolvasva tök jó, hogy valaki nem így látja a világot. Csak akkor meg az nem passzol, hogy "Egy sorozat a való életről. Egy sorozat, amely itt és most játszódik." stb. Na, túltárgyaltuk, összefoglalom az eddigit, majd folytatom:

Nem tetszik az írásmód.

Tényeket dobál és nem fejti ki.

Sztereotípiákból áll, és primitív gyerekeket alkot.

Nem itt és nem most játszódik.

Lehetetlen...

És most folytatnám a kritikát, mert nem, még nincs vége... Ismétlések. Nem szóismétlések, hanem esemény. Egyrészt a "Reni, ha Zsolti kérdezi, te nem tudsz semmiről" sztori tényleg unalmas egy idő után. De nem ez a legnagyobb baj, hanem amikor egy pár "nappal" ezelőtt már lelőtt mondat újra előjön. Ennek az lehet az oka, hogy az írónő természetesen nem egy nap alatt írta a könyvet, és egyik napról a másikra, vagy hetek múlva, amikor újra nekiállt már nem emlékezett az előzményekre, amik már egyszer megtörténtek. Vagy csak szimplán a 14 évesek annyira primitívek, hogy nap mint nap ugyanaz történik velük, amit Reni ugyanazokkal a mondatokkal konstatál. De maradjunk az elsőnél... megértem. Elvégre én se bírnám annyiszor újraolvasni ezt a könyvet, ahányszor nekiállnék a folytatásának. Viszont én sem írtam még jobbat (meg semmilyet), szóval nem szabad így lebecsülni az írónőt. És végül is végigolvastam, szóval annyira mégsem volt rossz, hogy a felénél ledobjam. (Az elején gondoltam rá, amikor végig arról volt szó, hogy Reniék pakolnak.)

"Kinga a kedvenc karakterem a könyvből, karakán és szókimondó, akit a mai modern nő/lány mintaképének tekintek." - írja ????, aki meginterjúvolta Leiner Laurát. Ezek szerint Kinga változik. (Legalábbis remélem, mert az első kötetben Kinga egy kibírhatatlan, önző, önelégült kis cafka. Saját vélemény.) Az interjú szerint az első 2 kötetben lassú a cselekmény, majd onnantól gyorsul be. Az elég kár, mert nekem ez az első kötet eléggé elvette a kedvem a többitől, pedig lehet, hogy még tetszene is.

Most egy interjút nézek a kedves írónővel. Hát tényleg nem egy néni. (Értem ezalatt, hogy fiatal, '85-ös?! :O) Viszont még mindig nem értek egyet vele. Azt mondja, szeretett volna egy naplóregényt írni, ami a fiatalok nyelvezetén íródott. A fiatalok nyelvezete ott fullad ki a regényben (legalábbis az első részében), hogy van, ami klassz, és van, ami ultragáz.

Hát én viszont befejezném a kritikát. Mellesleg még utólag idebiggyeszteném, hogy ez egy színtiszta KRITIKA volt, only a rossz tulajdonságokat nézve. El lehet olvasni, főleg, ha 14 év alatt vagy. Ezzel búcsúzom, meg hogy adok neki egy 4.7/10-et.

Simon Ágnes