A Szent Johanna Gimi - Kezdet
A
könyv 2010-ben jelent meg a Ciceró Könyvstúdió közreműködésével. Leiner
Laura, az - állítólagosan - nagyon tehetséges, fiatal írónő alkotta. A
hirdetés szerint:
"Egy sorozat a való életről [Ha egy 2001-es 12 évesekről szóló sztereotípiákból felépülő sorozatról van szó]
Egy sorozat, amely itt és most játszódik [Max 2001-ben, és egy távoli, leegyszerűsített univerzumban]
Egy gimi, ahová mindenki szívesen járna [Hát végül is lehet, ha elnézzük, hogy durvábban kell tanulni, mint bárhol máshol...]
Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások [Hál' Istennek közük nincs hozzám]
A történet rólad is szól!" [Ennél kevésbé nem is szólhatna rólam...]
Ez
a leírás pontosan azt sugallja, hogy az írónő úgy próbálta leírni a
művet, hogy az a mi életünkbe tökéletesen beleilljen, és az olvasó
szépen beleélje magát a megalkotott világba. Sajnos az írás stílusa
nálam már önmagában kizárta ezt a lehetőséget. Leiner Laura a naplószerű
leírást választotta, ami szerintem (saját vélemény, nem kell rá
hallgatni) teljesen rossz. Az így írt könyvek 90%-a nálam elbukik.
(Természetesen kivétel az örök kedvenc A macskát visszafelé simogatják
című könyv...) Egyszerűen erőltetett, ha egy 14 éves lány ilyeneket ír a
naplójába, idézem:
"- Nem hívtam meg senkit - tárta szét a karját
Kinga. Virággal egy pillanatra összenéztünk, majd vadul bólogatni
kezdtünk. - Tudod - húzta meg a copfját Kinga -, nekem nem igazán kell
tömeg ahhoz, hogy nyerjek."
Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de az
én naplómban ehhez még csak közelítő dolgok sincsenek. De ezt figyelmen
kívül hagyva térjünk át a többi dologra, ami miatt lepontoznám rendesen
a könyvet. Az összes gyerek (akik közül van, aki egy 9 éves szintjén
van, és van, aki egy 21 éves kocka agyával gondolkozik, "mindig, minden
körülmények között") sztereotípákból áll, és semmi másból. Ezen egyszerű
és primitív tulajdonságaikat az első 5 oldalon megtudjuk, ahol Renáta (a
főszereplő) osztálytársainak egy közösségi oldalra kirakott adatait
olvashatjuk. Leiner Laura szerint (e könyv alapján) a 14 évesek
primitívek és butuskák. Sorolom:
Virág,
Reni legjobb barátnője egy nagyon buta lány. Ő 14 évesekhez méltóan egy
jó hír hallatán visongani és ugrálni kezd, az általános alsó tagozatos
műveltségi kérdésekre nem tudja a választ, és ha gúnyolódnak rajta, nem
veszi észre. Őt csak a rajzolás és Pete Wentz érdekli. CSAK.
Arnold,
Reni legjobb fiúbarátja a nyolc általános után gondolkozik úgy, mint
egy 30 éves filozófus, és annyira okos, hogy NEM KÉPES tévedni.
Gábor egy fiú, aki a fél év alatt kettőször szólalt meg. Semmit nem tudtunk meg róla.
Jacques
egy francia diák, aki alig tud magyarul, és semmi más nem érdekli, csak
és kizárólag Franciaország. (Legalábbis az első oldalakra kirakott
adatlaprészletek alapján) Ő a fél év magyar suliba járás alatt
ugyanannyira nem tanult meg magyarul, mint addig.
Kinga
egy nagyon fura lány. CSAK és KIZÁRÓLAG magáról tud beszélni, és arról,
hogy ő mennyire sztár, és hogy mennyire menő. És mennyire okos és
sikeres. Jó tulajdonsága nincsen, barátai és ismerősei viszont annál
inkább. (Ez melyik bolygón játszódik??)
Ricsi
a menő gördeszkás, aki szereti a csínytevéseket, és minden áldott nap
eljátssza ugyanazt a beszélgetést Renivel (miszerint ő nem tud
semmiről), ami a könyv végén már komolyan elképesztően unalmas.
Robi
egy kocka, és a könyv felénél kellett visszalapoznom előre, hogy
megbizonyosodjam róla, hogy tényleg van ilyen szereplő. Őt csak a
kockulás és a WOW érdekli. (Mert egy átlag tinit mindig csak EGY téma
érdekel, semmi más, és ez ezalatt a fél év alatt sem változik, amíg a
könyv tart. Igaz, írónő?)
Zsolt
szintén csínytevő srác, szeret tv-zni, és folyton csak zabál. (Mert ugye egy
átlag tini csak egy cselekvéssorból áll - Zsolti eszik.)
Andris egy másik kocka, akit a könyv felénél már teljesen elfelejtünk.
Dávid
egy olyan srác, aki egyfolytában headseten lóg, minden kábelhez és
szájber-dologhoz tökéletesen ért, egyszóval egy multikocka. Limóval jár
suliba, és a mellette ülő apjával headseten keresztül kommunikál. (Reális.)
Cortez
(amúgy Ádám) az álompasi, aki már 15 éves, helyes, menő, laza, van egy
csomó barátja kilencedik első félévében, nem túl hülye, és furcsamód még
kedves és segítőkész is. (Utoljára kérdezem: MELYIK BOLYGÓÓ????? Mert
már komolyan érdekel...)
Na és ez volt az osztálynévsor, meg persze
Rentai Renáta, a főszereplőlány. Szerinte ha tud valamit, az ultraciki,
és ha nem tud valamit... hát, az is. Eleve féltem a könyvtől, mert
sejtettem, hogy nem lesz nagy durranás számomra. Ha azt nézem, hogy a
célközönség a 11-14 évesen voltak, úgy annyira nem gáz, de azért még
kritizálom tovább.
Ami még zavaró volt, hogy voltak dolgok, amiket
egyszerűen nem írt le az írónő, hanem a végére egy ilyen pontozólistába
beírta puszta tényként. (Pl.: Rendelt pizza: 5/1 - pocsék volt.) Erről a
pizzáról a fejezetben még csak szó sem volt. Egy könyvnek nem az lenne a
lényege, hogy mondatokba (és irodalmi nyelvbe) öltöztetve olvassuk? Már
az elején odadobja az infókat a szereplőkről, amikre a könyv olvasása
közben kéne rájönnünk. Nem a tények lennének a lényegesek, hogy pizzát
ettem, meg hogy Arnold szereti a Kvízpartot, hanem az olvasás és a
beleélés. Őszintén, beleélnéd magad abba, hogy "Megettem egy pizzát,
pocsék volt. Kimentem sétálni, mert jó az idő. Visszajöttem. Anyámék
......." Na várj!! Még nem írtam Reni szüleiről. Reni szülei a
tinédzsernevelő szakkönyveken élnek. A szájukat nem hagyja el saját
mondat, csak amit olvastak. Amit Reni mond, egyből felkeresik egy
szakkönyvben, és felolvassák a megoldást. Ismétlem: melyik bolygón
történik ez?
Most jöjjön az a rész, hogy "itt és most játszódik". Nem
tudom, Leiner írónő mennyire nézett szét a világban, de manapság a
lányok 12 évesen vesztik el a szüzességüket, 13 éves koruktól alkohol,
cigi és partyfüggők. De ha ennyire nem retardáltak, akkor legalább
lázadnak egy picit. (Esetleg egy visszaszólással) Reni ehhez képest egy
angyal. A szüleinek nem tudom, hogy jutott eszébe szakkönyvekhez
fordulni, mert a lányka még nem tett semmi rosszat élete folyamán. (Bár a
múltjáról nem volt nagyon szó, csak hogy nem voltak barátai.) A könyv
legvégéig nincs szó még csak egy szájra pusziról se. Senki nem beszél
bulikról vagy valami durvább dologról. Ez mind szép és jó, de ha mondjuk
felnézek a Facebookra, egyből röpködnek a "dejooh wolt a tegnapi bulih
csajsziik" - írja a 12 éves átlag lány. Így elolvasva tök jó, hogy
valaki nem így látja a világot. Csak akkor meg az nem passzol, hogy "Egy
sorozat a való életről. Egy sorozat, amely itt és most játszódik." stb.
Na, túltárgyaltuk, összefoglalom az eddigit, majd folytatom:
Nem tetszik az írásmód.
Tényeket dobál és nem fejti ki.
Sztereotípiákból áll, és primitív gyerekeket alkot.
Nem itt és nem most játszódik.
Lehetetlen...
És
most folytatnám a kritikát, mert nem, még nincs vége... Ismétlések. Nem
szóismétlések, hanem esemény. Egyrészt a "Reni, ha Zsolti kérdezi, te
nem tudsz semmiről" sztori tényleg unalmas egy idő után. De nem ez a
legnagyobb baj, hanem amikor egy pár "nappal" ezelőtt már lelőtt mondat
újra előjön. Ennek az lehet az oka, hogy az írónő természetesen nem egy
nap alatt írta a könyvet, és egyik
napról a másikra, vagy hetek múlva, amikor újra nekiállt már nem
emlékezett az előzményekre, amik már egyszer megtörténtek. Vagy csak
szimplán a 14 évesek annyira primitívek, hogy nap mint nap ugyanaz
történik velük, amit Reni ugyanazokkal a mondatokkal konstatál. De
maradjunk az elsőnél... megértem. Elvégre én se bírnám annyiszor
újraolvasni ezt a könyvet, ahányszor nekiállnék a folytatásának. Viszont
én sem írtam még jobbat (meg semmilyet), szóval nem szabad így
lebecsülni az írónőt. És végül is végigolvastam, szóval annyira mégsem
volt rossz, hogy a felénél ledobjam. (Az elején gondoltam rá, amikor
végig arról volt szó, hogy Reniék pakolnak.)
"Kinga a kedvenc
karakterem a könyvből, karakán és szókimondó, akit a mai modern nő/lány
mintaképének tekintek." - írja ????, aki meginterjúvolta Leiner Laurát.
Ezek szerint Kinga változik. (Legalábbis remélem, mert az első kötetben
Kinga egy kibírhatatlan, önző, önelégült kis cafka. Saját vélemény.) Az
interjú szerint az első 2 kötetben lassú a cselekmény, majd onnantól
gyorsul be. Az elég kár, mert nekem ez az első kötet eléggé elvette a
kedvem a többitől, pedig lehet, hogy még tetszene is.
Most egy
interjút nézek a kedves írónővel. Hát tényleg nem egy néni. (Értem
ezalatt, hogy fiatal, '85-ös?! :O) Viszont még mindig nem értek egyet
vele. Azt mondja, szeretett volna egy naplóregényt írni, ami a fiatalok
nyelvezetén íródott. A fiatalok nyelvezete ott fullad ki a regényben
(legalábbis az első részében), hogy van, ami klassz, és van, ami
ultragáz.
Hát én viszont befejezném a kritikát. Mellesleg még utólag
idebiggyeszteném, hogy ez egy színtiszta KRITIKA volt, only a rossz
tulajdonságokat nézve. El lehet olvasni, főleg, ha 14 év alatt vagy.
Ezzel búcsúzom, meg hogy adok neki egy 4.7/10-et.
Simon Ágnes
Az első két részt olvastam, de utána elment a kedvem az egésztől. Szörnyű erre ezt az egy szót tudom mondani. 12/l
VálaszTörlésEzek szerint nem vagyok egyedül. Reméltem, hogy azért a nálam fiatalabb korosztály se imádja annyira :D (Bár nekem van olyan osztálytársam is, aki kicsit idősebb is nálam és imádja... 18 éves, és nem értem, mit eszik ezen a sorozaton :'D)
VálaszTörlésNEM ÉRTEK EGGYET JÓ A KÖNYV ÉS KÉSZ ÉN SZJG FAN VAGYOK!!!
VálaszTörlésSzJG <3
VálaszTörlésNem értek egyet ez a világ legjobb könyve az osztály társaimmal szjg fan vagyok
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésKedves Névtelen!
TörlésA mondatod helyesen:
Nem értek egyet. Ez a világ legjobb könyve! Az osztálytársaimmal SZJG fanok vagyunk!
Tanuld meg használni az írásjeleket, és ha már kritikához szólsz hozzá, akkor fejtsd ki, miért imádod az adott könyvet és cáfold meg (ha tudod) amit a kritikában olvastál.
Üdv: Papp Krisztina (mert én fel merem vállalni a nevem)
Téged ki a f*szom kérdezett? Senki? Akkor ülj vissza a picsadra.
TörlésÉs téged ki kért meg, hogy ezt mond?
TörlésVégre még valaki rajtam kívül, aki nem bálványozza ezt a primitív kliséáradatot! Az összes lány osztálytársam(14-15 évesek) imádja, én csak az első két kötetet olvastam, de annyi éppen elég volt belőle. Egyszerűen nem értem, mit esznek annyira a kortársaim ezen a sorozaton. Egyáltalán nem érdemli meg a hírnevét.
VálaszTörlésSzerintem meg egyáltalán nem érdemled meg, hogy embernek nevezd magad.
TörlésVégre még valaki rajtam kívül, aki nem bálványozza ezt a primitív kliséáradatot! Az összes lány osztálytársam(14-15 évesek) imádja, én csak az első két kötetet olvastam, de annyi éppen elég volt belőle. Egyszerűen nem értem, mit esznek annyira a kortársaim ezen a sorozaton. Egyáltalán nem érdemli meg a hírnevét.
VálaszTörlésTéged meg ki a f*szom kérdezett? Senki? Akkor ülj vissza a seggedre.
TörlésTalán, nem minden lány akar olvasni arról,hogy 12 éves lányok orgiáznak miközben részegre isszák magukat. A lányok nagy része nem ilyen.
VálaszTörlésLaura könyvei egy nem valós világot mutatnak be, olyan nyelvezettel és cselekménnyel amit a mai fiatalok igényelnek (persze mindig vannak kivételek). Kezdve a mérhetetlenül ostoba főszereplőkkel akiknek mégis mindig minden sikerül, és mindenki úgy gondolja, hogy milyen okosak. A Szent Johanna anyibban különbözik, hogy ott azért Kinga megmondja Reninek, hogy hülye, és csak a tankönyvekből tud tanulni.. Megjegyzem sok ilyen ember van, némelyikük tanári diplomával rendelkezik.. De ez már más téma.
VálaszTörlésAz írónő nem tud igazi cselekményt alkotni, sem pedig igazi karaktereket. Ha egy jó író megalkot egy karaktert, akkor az viszi a sztorit, és fejlődik. Ahogy azt leírtad, a karakterek nem változnak és kevés érdeklődési körük van. Nem valósághűek.
Ami engem még zavart, hogy indokolatlanul sokszor tárják szét a karjukat.. A Bexi sorozatban már a fejemet fogtam mert csaknem minden oldalon előjön ez a mozdulat olyan mondatoknál is ahová rohadtul nem illik.. Ha csak egy, vagy két karakter tenné ezt, azt betudhatnánk az egyén szokásai közé, de hogy mindeki.. Kész kabaré..
Ez a Szent Johannában még nem túl gyakori, de ott is előfordul szinte minden fontosabb karakternél.
Alapjáraton a kritika érdekes volt és tanulságos, na meg remélem, hogy az írónő is elolvassa és kicsit leszáll a magas lóról, ugyanis a Bexi utolsó kötetében egy icuripicuri mondatban igencsak kivehető, mennyire büszke a Bexi sorozat cselekményére IS... Tudnék arról a sorozatról ezt-azt mondani, de majd az adott helyen és időben.
Még így utólag hozzátenném, hogy Laura tényleg azt festi meg amire igény van, és amire saját maga is igényt tatana. Ez nem feltétlenül rossz, örülök, hogy megél belőle, de jó lenne ha a többség nem csak az ő könyveit olvasná és nem akarnák majmolni a stílusát.. Laurából elég egy, néha még sok is, de a humoros részekkel igencsak feltornázza a műveit.